Irányi utca 3. Az V. kerületi zeneoktatás „fellegvára”.Két rövid folyosószakasz az impozáns épület II. emeletén. Aztán több mint 40 év elteltével egy valóságos fellegvár a Vármegye utca 9 szám alatt, amiről majd elismeréssel szól mindenki, aki csak egyszer is megfordult benne.
De ne vágjunk a dolgok elébe. 1952-t írunk. Megalakul a Fővárosi Zeneiskola Szervezet. Budapestet kilenc körzetre osztják. Belváros a 9. számú körzet része az Irányi utcai központtal.
A már említett folyosószakaszon, és az úgynevezett kihelyezett tagozatokon (Eötvös Gimnázium, Váci utcai, Szemere utcai Általános Iskola stb.) Dénes Frigyesné, majd Dr. Bényei Andrásné igazgatása alatt színvonalas munka folyik. Itt tanít Teőke Mariann, aki majd Kurtág György munkatársa a „Játékok” megírásában. Itt szívja magába a zenei alapokat Kovács János az Operaház későbbi első karmestere, a kiváló zenetörténész Máriássy István, és a zongoratanár Sachs Renée szárnyai alatt. Itt tanul Paikert Imrénénél Sebestyén Márta, „a magyar zene utazó nagykövete”és még folytathatnánk a sort. A hegedűtanszakon Huszti József, Horti Gábor, és Dr.Tavasz Istvánné képezik a kiváló hegedűsöket. Hogy csak egy-két nevet említsünk: Schranz Károly, a világhírű Takács-Nagy vonósnégyes hegedűse, Bodor János koncertmester, (MÁV Szimfonikusok, Óbudai Danubia Zenekar) Környei Zsófia,a Zeneakadémia tanára, a Concerto Budapest hangversenymestere. A későbbiekben Machay Ildikóhoz élénk vonószenekari életet a falak közé.
Operaházi tagsága mellett itt tanít majd több mint ötven évig Pejtsik Á. György, aki hosszú évtizedeken át a budapesti csellisták szaktanácsadói tisztét is ellátja. Kottakiadványainak száma bőven 100 felett van, és Európa szinte valamennyi országában megtalálható. Növendékei közül került ki többek között Fejér András, a Takács-Nagy vonósnégyes és Banda Pál a londoni „Allegri” vonósnégyes csellistája. Kolléganője a gordonkatanszakon Veber Lászlóné, aki évtizedeken át a gordonkatanszak vezetője, és a főváros egyik leghosszabb ideig életben maradt, számtalan kerületet összefogó Munkaközösségének vezetője. Ő indította útjára Fejérvári Zsoltot, aki ma a Zeneakadémia nagybőgőtanára, a Fesztiválzenekar szólamvezetője, több nemzetközi verseny győztese.
Zongoristák, vonósok….de hol vannak a fúvósok? –kérdezi Béres János, a furulyázás „atyja” egy szakfelügyelet alkalmából. Igaza van. A fúvósokat akkoriban szinte csak Kárász Ilona fuvola munkaközösség vezető tanszaka képviselte, immár az V. kerületi Állami Zeneiskola keretein belül. A tanári kar bővítésével a 80-as évek elején igen aktív fúvóstanszaki munka vette kezdetét, ami egyrészről az első Budapesti Furulyaverseny és Találkozó megszervezésében nyilvánult meg, másrészről pl. a tanszak tanáraiból álló AULOS együttes megalakulásában. Az együttes 1984-1996 között számtalan koncertet adott bel-és külföldön egyaránt, és nagy szerepük volt a barokk rendszerű „Aulos”furulyák magyarországi népszerűsítésében és elterjesztésében.
A már említett Budapesti Furulyaversenyből nőttek ki a Czidra László nevét viselő Országos Furulyaversenyek, melyeknek 1998-óta a Vármegye utcai épület biztosít méltó helyszínt.
1994-ben indította a tanszak útjára a Budapesti Zeneiskolai Furulyás Kamarazene Találkozókat, 1999-től pedig az” Együtt muzsikálunk” tanár-diák furulyás kamarazene találkozókat Budapest és Pest megye növendékei és tanárai számára.(Az egyik rendezvényre az országos versenyt megelőző, a másikra pedig az országos megmérettetést követő évben kerül sor.) 1998-tól kezdődően 10 éven keresztül vállalta magára a tanszak az országos furulyatanári továbbképzések megszervezését, részben megtartását, valamint a helyszín biztosítását.
A fúvós hangszerek tanulását szinte mindenki furulyával kezdi, de később nem mindenki marad ennél a szinte bármikor előkapható hangszernél. A legtöbben fuvolára váltanak, de választhatják a klarinétot, fagottot, trombitát, harsonát, és kürtöt is. Nem is beszélve a szaxofonról, melynek tanulását azok a kottakiadványok is segítik, melyeket az iskola tragikusan korán eltávozott kiváló klarinéttanára Perényi Éva, és férje Perényi Péter állítottak össze. Nagyszámú kiadványaik többi része főként a fúvós hangszerek egymásközti kamarazenélését segíti. Mint a tanszak korábbi meghatározó tanár egyéniségeit meg kell említenünk Stadler Vilmos és Huszár Gábor nevét.
Nem szóltunk még a gitártanszakról, ami ma, az általános tendenciával együttmozgóan az iskola egyik legnépszerűbb tanszaka. Vezetője ma az alapító Mosóczi Miklós tanítványa, de már a tanítvány tanítványai is az iskola tanárai. A tanszak aktivitását mutatja, hogy 2005-ben megszervezték az első Budapesti Zeneiskolai Gitárfesztivált, melyet azóta 5 másik követett. 2013-ban indították útjára a Budapesti Zeneiskolai Gitár Kamarakoncertek rendezvényét (eddig 2 alkalommal).
Ezen kívül a Zeneiskola ad helyet az Országos Gitárverseny budapesti válogatójának is.
Az énektanszak szintén a „fiatalabb” tanszakok közé tartozik. Sok olyan kiváló énekest adott már a pályának, mint például Sáfár Orsolya, az Operaház művésze.
Az ütőtanszak munkája szűkös lehetőségek között indult még az Irányi utcában. A megváltozott körülmények a Vármegye utcai épületben nagyban hozzájárultak, hogy Konrád Péter saját és kollégája növendékeiből megalapíthassa a Belvárosi Ütőegyüttest, melyet nagybetegen is töretlen lelkesedéssel vezetett, és amely Péter korai halála után is együtt maradva hirdeti a jó szellemben fogant csapatmunka hosszútávú hatását.
A zeneismeret tanszak színvonalát jól mutatja, hogy immár hosszú idő óta zeneiskolai felkészítésben részesült növendékek tesznek kivétel nélkül sikeres felvételi vizsgát a Zeneakadémiára, vagy más felsőfokú zenei intézménybe, és természetesen középfokra. A növendékek állandó eredményes résztvevői a budapesti és országos szolfézsversenyeknek. A tanszak keretein belül egy kiváló kis kamarakórus is működik.
Ami az iskola valamennyi tanszakának munkáját igen látványosan összefogja, és egyben az iskola legfontosabb célkitűzését is kiválóan demonstrálja, az a minden év novemberében megrendezésre kerülő Kamarazenei Napok rendezvénye. Az immár több évtizedes hagyomány a mai napig megőrizte rangját és frissességét. Közben azonban nagyon előreszaladtunk az időben.
Az V. kerületi Állami Zeneiskola időközben felvette Szabolcsi Bence nevét. Ma már egyre gyakrabban halljuk így a rácsodálkozó kérdést: Te is a „Szabolcsiba” jártál?
A Szabolcsi névfelvételi ünnepség még a mai Deák téri Evangélikus Gimnázium gyönyörű Dísztermében zajlott, ott ahol a Zeneiskola –saját, erre alkalmas terem híján-hosszú éveken át tartotta bérleti hangversenyeit.
1997 szeptemberében elmondhatatlan minőségi ugrást jelentett, mikor Belváros-Lipótváros Önkormányzatának jóvoltából a Zeneiskola birtokba vehette új, Vármegye utcai épületét, melyet egy lebontott bérház alapjaira tervezett Simon Ferenc Ybl –díjas építész és Wladyka Helga belsőépítész, minden apró részletre kiterjedő odaadó figyelemmel és tehetséggel, végig támaszkodva a Zeneiskolát ekkor már hosszú ideje igazgató Pattantyús Á. Károly a működést belülről ismerő tanácsaira. Az épület most 20 éves, és meglétével óriási mértékben járult hozzá a tantestületben rejlő, addig kihasználatlan energiák felszínre kerüléséhez.
A tükrökkel is felszerelt Kamarateremben a négy szolfézsosztály elvégzése után szabadon választható melléktárgyként elindulhatott a Történeti táncok oktatása. Egyes szerencsés összetételű csoportok az Önkormányzat ünnepségein is fel tudtak lépni színvonalas produkcióikkal, és a hozzáértő kollégáknak köszönhetően táncházakkal lehetett színesíteni a zeneiskolában rendezett versenyek díjátadó ünnepségét. Beindulhatott az improvizáció oktatása is több digitális hangszer egyidejű jelenlétével, egy ebbe az irányba elkötelezett kolléganő vezetésével. A tornaszobában elindulhattak a Kovács-módszer alapján tartott foglalkozások, először csak tanárok számára. Ma már a Zenei Munkaképesség- gondozás a növendékek számára is hozzáférhető, szakirányú végzetséggel
A kiváló akusztikájú saját hangversenyterem az évi egy tanári koncert helyett módot adott hangversenysorozatok rendezésére. Az első, nyolc koncertből álló sorozatra vonóstanszaki kezdeményezésre a 2006-os jubileumi Mozart évben került sor, melynek keretében a tantestület hihetetlen mértékben aktivizálódott tagjai vendégművészek közreműködésével felvonultatták a mozarti kamarazene legjavát. Megalakult a máig működő tanári zenekar, mely létével hozzájárult a repertoár bővítéséhez. A Mozartot szintén 8 koncertes Bach sorozat, növendékekkel közös zenekari, valamint kortárszenei sorozat követte 10 éven keresztül, végig aktivitásban tartva a tanári kar nagy részét. Rangos vendégművészek is megfordulnak a Hangversenyteremben, és különféle konferenciák, mesterkurzusok is öregbítik az iskola jó hírét, akár határainkon túl is. Nagy szerepe van ebben annak is, hogy a színpad mögött egy stúdió várja a rögzítendő anyagot…
Több, erre alkalmas hangszer jelenlétével a Hangversenyteremben a zongora tanszak meg tudta hirdetni az első budapesti zeneiskolásoknak szóló négy és hatkezes Zongorafesztivált . Tágas, nagy anyaggal rendelkező könyvtár is rendelkezésére áll a tanároknak és növendékeknek. Mindez természetesen az épületben folyó oktató-nevelő munka mindenkori prioritásának figyelembevételével.
Nyaranta zajlanak, mégis nagyon hatékonyan kapcsolódnak az oktatás év közbeni fősodrához a nyári táborok. Számos kolléga tart nyári tábort az ország legkülönbözőbb pontjain, melyek közül néhány már több évtizedes múltra tekint vissza. Az iskola ma is nagyon színvonalas tanári és korrepetitori gárdával működik, melyet számos budapesti és országos versenyen elért eredménye is érzékletesen mutat.
A kiemelkedő teljesítményeket többek között az 1997-ben alapított Szabolcsi-díjjal ismeri el az iskola, melyet a tantestület titkos szavazása alapján ítélnek oda évente Szabolcsi Bence születésnapján a minimum 20 éve az iskolában tanító, arra érdemes kollégának. Az Önkormányzat Kölcsey-és Pilinszky-díj, valamint Belváros-Lipótváros Művelődéséért díj adományozásával ismeri el a Zeneiskola tanárainak munkáját, valamint Művészeti Ösztöndíjjal segíti a kerületben lakó, és valamely művészeti ágban (például zenében) kiváló eredményt elérő növendékeket.
Bántai Erzsébet
gordonkatanár
